Eger ostroma (1552)

Egri diadal
Székely Bertalan: Egri nők
Konfliktus	A magyar–török háborúk várháborúk korának egyik ostroma
Időpont	1552. szeptember 9. – október 17.
Helyszín	Eger, Magyar Királyság
Eredmény	Magyar győzelem
Szemben álló felek
Magyar Királyság  Oszmán Birodalom
Parancsnokok
Dobó István várkapitány  Ahmed pasa  Ali pasa  Mehmed pasa
Szemben álló erők
2100 fő Modern becslések:  40 000 fő Gárdonyi adatai szerint: 150 000 fő
Veszteségek
~500  ismeretlen
Térkép
Egri diadal Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 53′ 56″, k. h. 20° 22′ 29″

Eger ostroma 1552-ben, az Oszmán Birodalomnak abban az évben a Magyar Királyság területén folytatott hadjárata utolsó hadi eseménye volt, amelyet az egri diadal elnevezéssel illet a magyar történelemtudomány és a nemzet emlékezete. Az 1552-es török hadjárat a királyi Magyarország és az Erdélyi Fejedelemség 1551-es egyesítési kísérletének megtorlására indult. A törökök kitartó várostromokkal igyekeztek meghódítani a végvárrendszerrel megerősített Magyar Királyságot. Ez a végvárrendszer hatékonyan működött és egészen az 1510-es évekig ellenállt az oszmán törökök hódítási kísérleteinek.

A „Nagy” és „Dicsőséges” I. Szulejmán szultán a ruméliai (európai) haderőt vetette be a pártharcoktól megosztott Magyar Királyság ellen. Az egyesített török seregek, ősszel a közeledő tél előtt szokatlanul későn, 1552. szeptember 9-én kezdték el ostromolni Eger várát, és azonnal erős tüzérségi tűzzel próbáltak rést ütni a falakon.

Az egri várban kis létszámú, többségében magyar várvédő katona állt szemben a szultán hadseregével. A vár ostromára korábbi források szerint 75 ezer török érkezett, míg Tinódi Lantos Sebestyén szerint 1935 védő szállt szembe a 150 ezer főt kitevő, két részből egyesült török sereggel.Az új évezred történelmi kutatásai alapján a török had létszáma vélhetően 30-40 ezer fő volt, ennek ellenére még így is veszedelmes túlerőt jelentett harcedzettségével és fegyverzetével. A törökök 38 napig ostromolták Eger várát. Pauler Gyula szerint a török hadsereg 140 ágyúval lövette a várat, és a védők 24 ágyúval védekeztek, míg a többszörös török létszámfölénnyel szemben 2364 magyar várvédő nézett farkasszemet.A törökök azonban 1552. október 17-én a hadiévad lejártával befejezték az ostromot. A védősereg a túlerővel szemben, ötheti ostromban védte meg a várat, s az idő haladtával, a betegségekkel közeledő hideg időjárás a török ostromlókat visszavonulásra kényszerítette.

Ha időben sikerült volna a törököknek a várat birtokba venniük, akkor elvághatták volna egymástól a Habsburgok által birtokolt északi és keleti országrészeket. Mivel Egert nem tudták bevenni, az északi hadi út fenyegetettsége megszűnt, és a felvidéki gazdag bányavárosok is megmenekültek egy későbbi török támadástól. Továbbá ez a magyar győzelem azt a politikai eredményt is hozta, hogy sikerült 1596-ig megállítani a további oszmán hódítást a Magyar Királyság ellen.

Történelmi előzmények

1526. augusztus 29-én a magyar király II. Lajos is odaveszett a mohácsi csatában, akinek azonban törvényes utódja nem volt. 1526. december 17-én a magyar és cseh rendek Ferdinándot választották királyuknak. Ez a választás azonban csak a Cseh Királyságban volt egyöntetűen támogatott, Magyarországon két részre szakadt a nemesség. A megüresedett trónra az ország urai két királyt választottak: a katolikus arisztokrata párt Habsburg Ferdinándot, a zömmel protestáns köznemesek pedig Szapolyai Jánost. Emiatt trónviszály lépett fel Ferdinánd, Ausztria uralkodó főhercege és Szapolyai között, amit polgárháború is tetézett. Ez kedvezett a terjeszkedő Oszmán Birodalomnak. Szapolyai idővel rájött, hogy országlása a török expanziót segíti elő, így 1538-ban Váradon titokban békét kötött korábbi, a bécsi udvarban székelő vetélytársával. Ez a szerződés azt jelentette, hogy Ferdinándra száll a Szapolyai uralma alá tartozó keleti országrész, akkor is, ha Szapolyainak fia születik.

János királynak 1540. július 7-én fiú utóda született, és ez okot adott neki arra, hogy felbontsa a Ferdinánddal megkötött egyezményt. Ferdinánd fegyverrel akart érvényt szerezni jogainak, s közel 30 000 fős sereget küldött Buda ostromára. 1541-ben a törökök segítségével az időközben (1540 júliusában) elhunyt I. János választott királyhoz hű pártnak sikerült visszavernie Ferdinánd csapatait. Kedvező alkalom volt ez I. Szulejmán számára, hiszen ha elfoglalja a magyar fővárost, meg tudja akadályozni a Magyar Királyság újraegyesítését.

Buda bevételével a Magyar Királyság három részre szakadt.

A hódítás során a török politika kihasználta a vallási vitákat is, ezért a protestánsokat pártolta, mert a katolicizmusban és a római pápában látták legelszántabb ellenségeiket.

A szultán Jagelló Izabella magyar királynét kicsiny gyermekével és gyámjával, Fráter György esztergomi érsekkel Erdélybe száműzte, amelyhez hozzákapcsolták a Tiszántúlt, valamint a Temesközt is.

A „Királyi Magyarországot” Habsburg Ferdinánd birtokolta, a középső országrészeket I. Szulejmán hódoltatta, a „Keleti Magyar Királyságot” és Erdélyt a Részekkel pedig az elhunyt Szapolyai János gyermeke, János Zsigmond irányította, bár ő csak névlegesen volt a királyi hatalom birtokosa, mert a politikai hatalom Fráter György erdélyi helytartó kezében összpontosult.

1551-ben Ferdinánd és Fráter György megpróbálták egyesíteni a Magyar Királyságot. Az 1549-es nyírbátori szerződés alapján Fráter helytartó átadta Erdélyt a Habsburgoknak.

Az Erdély és a „Részek” átadására vonatkozó szerződés értelmében 1551 júniusában Giovanni Battista Castaldo vezetésével 7000 zsoldos hatolt be az átadott országrészek és Erdély átvételére. Izabella királyné azonban ragaszkodott a hatalomhoz, és csak a fegyveres túlerő hatására mondott le Erdélyről és fia, János Zsigmond trónigényéről. Fráter György diplomáciai manővereivel gyanút ébresztett a bécsi udvari körökben, így 1551. december 17-én őt, a bíborost, erdélyi vajdát, a három részre szakadt Magyarország keleti felének vezetőjét, az Erdélyi Fejedelemség megszervezőjét, Castaldo katonái Ferdinánd tudtával és beleegyezésével meggyilkolták. Mivel Martinuzzi György magas rangú egyházi személy volt, bíborosi rangot viselt, Bécs és III. Gyula pápa között igen komoly bonyodalmak keletkeztek. A pápai szentszék végül fölmentette a gyilkosokat Fráter György meggyilkolásának vádja alól. Fráter György (Utyeszenovics Martinuzzi Georgius) testét a gyulafehérvári székesegyházban temették el. Sírfelirata: Omnibus moriendum (Mindenki halandó).

Az 1552-es török hadjárat

Okai[szerkesztés]

• 1551 tavaszán a török birtokában Pécs, Fehérvár, Esztergom, Vác, Nógrád, Hatvan és Szeged magyar végvárai voltak. Az 1551. évi hódító hadjárat során Temesvárnál és Lippánál vereséget szenvedtek a törökök Fráter Györgytől, és emiatt a szultán megharagudott. Ezzel az 1547-es Drinápolyban kötött békének(wd) vége szakadt.
• Fráter György ámítgatta a szultánt – valójában csak időt akart nyerni –, Erdéllyel kapcsolatban, majd végül átadta a már 1003 óta a Magyar Királyság uralma alatt lévő Erdélyt és a keleti országrészeket Habsburg Ferdinánd magyar királynak. Ezért a szultán becsapva érezte magát.
• A török veszély miatt, I. Ferdinánd utasítására, 1550–51-ben, a régi szolnoki földvár helyén Szolnokot új városfallal vették körbe (részben Dobó István terve szerint), gyenge várát megerősítették. Élére Nyáry Lőrincet nevezték ki. Ez az új erősség nem illett a török terveibe.

Stratégiai céljai[szerkesztés]

• Kiterjeszteni a Budára vezető hadiutat kelet felé a Tiszán túlra, nyugat és észak felé. Ezáltal Buda török uralma biztonságosabbá válna. Az újonnan meghódított várakat, erősségeket a Budai vilajet védőgyűrűjéhez csatolnák.
• Nagyobb rést ütni a nyugati országrész és az Erdélyi Fejedelemség közé.
• Közelebb kerülni az északi országrészhez, a Felvidékhez és azok fontos útjaihoz, amihez Eger kulcsfontossággal bírt.
• A török szultán nem tűrte, hogy a katolikus Habsburg király elorozza tőle vazallus tartományát, Erdélyt. Egyszer és mindenkorra el akarta fojtani a magyar és osztrák országegyesítési kísérleteket.

A hadjárat fő eseményei

I. Szulejmán szultán mindezekért újabb hódító hadsereget küldött a politikailag megosztott Magyar Királyság ellen. Hadseregének főparancsnoka a Konstantinápolyból induló Kara Ahmed pasa, a teljhatalmú szerdár volt. további parancsnokok pedig a horvát származású Szokoli Mehmed (Sokolović) ruméliai beglerbég és egy másik kisebb török hadtesttel pedig Hadim Ali, a budai pasa indult útnak Budáról.

A török seregek elől elmenekültek Ferdinánd magyar király rosszul fizetett zsoldoskatonái, és a magyar lakosság is. Több magyar várat védelem nélkül a sorsukra hagytak. Ahmed seregének célja a Temes-vidék megszerzése volt, míg Hadim Alinak Hont és Nógrád várait kellett elfoglalnia, így biztosítva az utat a gazdag felvidéki bányavárosok felé. A hadjárat során elfoglalták Temesvárt, Veszprémet, Szécsényt, Hollókőt, Bujákot, Lippát, Lugost, Karánsebest, Drégelyt és több kisebb erősséget. Hadim Ali pasa Buda felől, Ahmed vezír pedig Erdély felől vonult fel. A két sereg Szolnok alatt egyesült, majd a szolnoki várat is elfoglalta, és Felső-Magyarország kapuja, Eger ellen fordult.

Eger stratégiai jelentősége

I. Ferdinánd új szerzeménye Erdély lett. Viszont I. Szulejmán oszmán szultán a Magyar Királyság területének közepét ék alakban az Alföldet elfoglalva egészen a Dunakanyarig uralta. Ezért Ferdinánd hadi útja a Felvidéken és Eger városán keresztül haladt, s az uralkodó csak ezen az úton tudta tartani a kapcsolatot az új tartományával. Ha Eger elbukik, akkor az uralkodó elvesztette volna utánpótlási útvonalát Erdéllyel – a törököknek éppen ez volt a céljuk –, ahol az odaküldött Castaldo zsoldosserege állomásozott. Másrészről nyitva lett volna a törökök számára az út Felső-Magyarország felé, a következő erősségig, Kassa váráig és a gazdag bányavárosokig.

Felkészülés a török támadásra

A vár építésének pontos időpontjáról nincsenek adatok. A kutatók a fennmaradt források alapján a 13. század második felére teszik a dátumát. Akkor még püspöki lovagvárként funkcionált, nevét pedig „Szent János” vagy „Szent János evangélista váraként” említik az oklevelek. Az 1540-es évek végén, az akkori kor rohamosan fejlődő haditechnikájához mérten az egri vár elavultnak volt tekinthető.

Amikor az egri vár a hatalmas kiterjedésű egri püspökség jövedelmeivel együtt Perényi Péternek, I. Ferdinánd magyar király kancellárjának, a magyar hadsereg főparancsnokának és a Szent Korona őrének tulajdonába került, lehetőség nyílt a régi vár teljes átépítésére. Perényi Alessandro da Vedano itáliai hadi építész, várépítő mestert bízta meg az átépítések irányításával. A székesegyház már álló szentély falaiból alakították ki 1537 és 1548 között, a vár átépítésekor a hatalmas Szentély-bástyát. 1543-tól Varkoch Tamás, Perényi várnagyának parancsnoksága alatt az építkezések eredményeként, a vár és az ódon püspöki erőd elvesztette középkori lovagvár jellegét, és teljesen új funkciót nyerve a török terjeszkedés elleni erősséggé, végvárrá alakult. Perényi a törökökkel való egyezkedések vádja miatt gyanúba került, azzal a váddal, hogy a török fennhatóságának elismerésével a maga számára akarja megszerezni a királyi trónt, ezért Ferdinánd elfogatta és holtáig fogságban tartotta.

Dobó István korábban Török Bálint[ nándorfehérvári bán udvarában szolgált mint hadnagy, de Török Bálint török fogságba kerülése után Ferdinánd király szolgálatába lépett. Tőle kapott első fontos feladata, az adók és az egyházi tized behajtása volt az egri püspökség területén. Az egri vár ekkor még a református Perényi Péter koronaőr várkapitányának, Varkoch Tamásnak kezében volt, aki csak Perényi szabadon bocsátása fejében adta át az erősséget.

1548-ban került ismét Ferdinánd király kezére az egri vár. Várkapitányokká Dobó Istvánt és Zay Ferencet nevezték ki.

Dobó 1550-ben, a szolnoki vár megerősítési munkálatai során ismerkedett meg Sulyok Sárával, akit még abban az évben feleségül is vett. Felesége családján keresztül rokonságba került a Török, Balassa, Bocskai és Somlyai Báthori-családokkal. Az előző időszak protestáns kapitányaival ellentétben Dobó katolikus volt. Ugyanezen év novemberében nevezték ki Oláh Miklóst érdemei elismeréséül egri püspöknek és kancellárnak, aki a családjára is kiterjedő magyar nemességet kapott. Oláh Miklós Heves vármegye örökös főispáni tisztét is viselte. A püspök és főispán távollétében Dobó István gyakorolta a püspök földesúri és főispáni tisztét is. Az egri vár jövedelmeit a király és a püspök által kötött szerződés alapján három részre kellett osztani: egyharmadát a püspökség kapta, egyharmadát a vár megerősítésére kellett fordítani, egyharmadából pedig a várőrség zsoldját kellett fizetni. Ezt a döntést a király azért hozta, mert Buda 1541-ben török kézre jutott, így Eger vált a Habsburg uralom alatt maradt Királyi Magyarország legfontosabb védőbástyájává. A Tisza melléki nemesek az egri vár megerősí­téséről 1544. július 6-án Sajószentpéteren gyűlést tartottak. Kötelezték magukat arra, hogy az egri püspökség egyházi tizedeinek beszedési jogát – melyet korábban lefoglaltak – visszaadják a királynak, hogy a befolyt pénzből a király a várat megerősíttethesse. A pénz beszedésével az uralkodó Dobó Ist­vánt bízta meg.

Dobó István 1548-1552 között szorgalmas erőfeszítéssel szerelte föl az elhanyagolt várat a török elleni védekezésre. 1552 nyarán csak 400 katona állomásozott az egri várban, fele részben gyalogos, másik fele lovas katona volt. Dobó István kémeket foglalkoztatva, június 7-én értesült a török hadmozgásokról. Dobó erősítést kért, a trónörököstől, Miksa főhercegtől és Oláh Miklós esztergomi érsektől június 12-én, később elküldte Káldy Jánost és Csiga Jánost a Borsod vármegyei közgyűlésre, illetve Lakatgyártó Jakabot Besztercére segítségeket kérni.

Július 19-én Miksa főherceg utasította Pető Gáspár, Bornemissza Gergely és Zoltai István hadnagyokat, hogy csapataikkal azonnal vonuljanak be az egri várba, és intézkedett, hogy Erasmus von Teufel (a magyarok Ördög Rézmánnak vagy Ördög Mátyásnak hívták) és Agostino Sbardelatti váci püspök gondoskodjon Eger és Szolnok védelméről.

A várkapitány további futárokat küldött Perényi és Bebek Ferenc főurakhoz július 26-án, és Teufel német zsoldosvezér még mindig azt tudta csak jelenteni a főhercegnek, hogy Eger és Szolnok őrségének száma nem elegendő, ha ostromuk bekövetkezik. Dobó István a segítségadást sürgető királyi leveleket külön futárokkal küldte szét a felvidéki megyékhez, amelyekben hadisegélyt kért. Legjobb felderítőit elküldte Budára, Hatvanba, a Temes vidékre, Váradra. A hónap végére már tudták, hogy a budai pasa is Eger ellen vonul, erre a királyi haderőt az elesett Drégely vára ellen küldte, hogy a budai pasát lekössék és az ne vonuljon Eger ellen. Miksa felszólította a vármegyéket: azonnal küldjék a megígért csapatokat Egerbe, és utasította Teufel győri főkapitányt, Sforza Pallavicini zsoldosvezért (Fráter György gyilkosát és Sbardelatti váci püspököt, hogy együttesen 300 darabontot küldjenek Egerbe.

Balassa Menyhért dunáninneni országos főkapitánynak Temesvár eleste után Eger védelmére és felmentésére kellett volna sietnie, de 200 lovasával visszahúzódott Erdélybe, a nemesi felkelés összehívásának sikertelenségére hivatkozva, bár Castaldo Debrecen és Szolnok védelmében nélkülözhetetlennek tartotta. Drégely eleste után egymás után estek el a várak Nógrád és Hont vármegyében, Gyarmat, Ság,[37] Szécsény, Bussatornya, Hollókő és Buják. Fülek várának felmentésére komoly sereget gyűjtöttek össze de, 1552. augusztus 11-én Palástnál a csatában elesett (Dudich) János Ágoston váci püspök, Erasmus von Teufel győri főkapitány és Sforza Pallavicini pedig török fogságba került, így megsemmisült az egyetlen királyi sereg, amely a mohácsi csatavesztés óta először vette fel a harcot a törökkel.

Miksa ezért a Felvidékhez fordult – Thurzó Ferenc érsekhez és Balassa János főispánhoz, aki 1550-ben Szolnok várának kapitánya volt –, hogy küldjenek Egerbe és Szolnokra 600 katonát, a kassai kapitány pedig 150 lovast! Haladék nélkül küldjenek át a pozsonyi várból puskaport, ágyút és ólmot. Castaldót utasította, hogy Nagyváradról vigyen ostromszerkezeteket, Varkocs Tamás kapitány és az őrségét, az ágyúikkal együtt evakuálja Szolnokra vagy Egerbe. Dobó István budai kéme augusztus 20-án már biztosra vette Eger megtámadását, ezért levelet írt testvéreinek és tájékoztatta őket. A török elől Debrecenbe menekült Tót Mihály szegedi bíró hajdúsereget gyűjtött, majd megrohanta és visszafoglalta Szeged városát. A várat már nem tudta bevenni, a Budáról érkező török seregek néhány nap múlva újra elfoglalták a várost. A Szolnok várához igyekvő török hadakat Tót Mihály csapatai megtámadták.

A budai pasa augusztus 24-én elkezdte lövetni Szolnok várát. Dobó és Mecskey Rátkay Pált kérte fel, hogy járjon közbe Ferdinánd királynál, hogy nehogy késlekedjék a hadi segítséggel, mert amikor már bezárul a vár körül az ostromgyűrű, akkor az már túl késő lesz. Augusztus 28-án megérkezett Győr várába a német szászoktól az erősítésként küldött 11–15 000 katona, ők azonban csak tétlenül és közömbösen várakoztak. Erre a hírre írta keserűen a sok ígérgetés elmaradása után Dobó István a király zsoldosvezérének, Giovanni Battista Castaldónak:

Szeptember 1-jén a várvédők felszólították Werner Györgyöt, a Magyar Kamara pénztárnokát és kassai hadbiztost, hogy a királyi parancsnak tegyen eleget és küldjön gyalogosokat Egerbe vagy Szolnokra. Még Csapi egri tizedesnek sikerül bejutni a szolnoki várba Dobó lelkesítő szavaival, de ott már a pártoskodás és szökések volt napirenden.Szolnok harmadikán elesett, ami után a török vezír levelet küldött Eger várába, hogy a gyaurok adják fel a várat. Ferdinánd király négy zászlóalj zsoldost parancsolt Egerbe, de senki sem indult el.

Forrár: hu.wikipedia.org